Pöstyénben gyakran üdültek külföldi hírességek és méltóságok is, 1937-ben a szokásostól is többen. Londonban ebben az évben koronázták királlyá és India császárjává VI. Györgyöt, s a ceremóniáról nem hiányozhattak az indiai tartományok uralkodói sem. Hamidullah Khan az egykori indiai Bhopal tartomány utolsó uralkodója volt, 1894-ben született, és 65 évesen, 1949-ben halt meg mint az egyik leggazdagabb indiai maharadzsák egyike. 11 éven át állt a tartomány élén, és az 1937-es londoni koronázási ünnepségek után kedvenc sportjának, a lovaspólónak is hódolt. Az aktivitás során megsérült, melyre gyógykúrát keresett.

Így történt, hogy családostul látogatott el Pöstyénbe, olyan elképesztő fényűzéssel és luxussal körülvéve, amelyet nem győztek csodálni a helyiek és a többi gyógyulni vágyó. Szintén vele utazott unokahúga, a 17 éves Rooma Bia (más néven: Rabia), és 14 tagú egzotikus testőrsége is. A Thermia Palace Hotel fejedelmi lakosztájában szálltak meg és érkezéskor a fürdő teljes vezetősége fogadta. Pöstyéni tartózkodási ideje során szinte minden körülöttük forgott, ami rendkívüli hírnevet és nagy elismertséget hozott a fürdőnek világszerte. Érdekesség, hogy Rooma Bia hercegkisasszony maga felügyelte a konyhát és kóstolta meg a naváb számára készített ételeket. Pár évvel korábban, már 1934-ben is járt Pöstyénben, kísérete akkor kilenc főből állt, és nem hiányzott orvosa, Anszárí sem. A gyógykezeléseken a legnagyobb fegyelemmel vett részt, és nagyon szívesen kapcsolódott be a társadalmi- és sportéletbe is. Mi több, védnökséget vállalt a teniszbajnokságon és remek táncosnak is bizonyult. Tartózkodása végén óriási megelégedését fejezte ki, és megígérte, hogy a fürdőhelyre vissza fog térni. Ezt az ígéretét be is tartotta, amikor 1937-ben újra idelátogatott.

A pöstyéni iszap és gyógyforrások több szempontból is egyedülállóak. A legenda az önmagát meggyógyító páváról csak az egyike ezeknek. A következő sorokban kissé szakszerűbben ismertetjük az itteni gyógyvíz és iszap kivételes gyógyító hatásait.

A pöstyéni melegvizes források esetenként 2000 m mélységből törnek föl, és még a felszínen is 67-69°C a hőmérsékletük, ezért némi hűtésre szorulnak, mielőtt a fürdőzők belemerülnek. Kiemelkedően magas az ásványianyag-tartalmuk (literenként 1500 mg), hidrogénszulfátot, hidrogén- és nátriumkarbonátot valamint egyéb anyagokat tartalmaznak. A vizet, melyből naponta több mint 3 millió liter tör föl, főleg mozgásszervi megbetegedésekre használják kitűnő eredményekkel (reumatizmus, ízületi gyulladások), de számos idegi eredetű betegséget is gyógyítanak vele. A kezelések napi rendszerességgel történnek, időtartamuk 15-20 perc. A magas kén- és kénszármazéktartalom miatt jellegzetes záptojásra emlékeztető szaga van a víznek, emiatt a helyiek „tojásos víznek” is nevezik, és ennek ellenére is előszeretettel fogyasztják.

Nemcsak fürdőzésre, hanem ivókúrákra is használják némelyiket - emésztési gondokra és gyomorpanaszokra egyaránt kitűnő.

A gyógyvíz mechanikusan, a hidrosztatikai nyomás elvén is kifejti jótékony hatását, azaz megkönnyíti a benne történő tornagyakorlatokat és javítja a vér- és nyirokrendszeri keringést. Hatására megemelkedik a test hőmérséklete, így egyszerre több mindenre van hatással: az ideg-, szív és érrendszerre, valamint a légzőszervi és belső elválasztású rendszerre is. A bőrön keresztül a mélyebb szövetrétegekbe is bejut, ahol kondroitin-szulfát formájában raktározódik el. A kén eltávolítja az elhalt hámsejteket is, így hozzájárul a bőr regenerációjához is, valamint antibakteriális hatása is rendkívüli.

A pöstyéni iszapot folyami üledék, lebomlott szerves anyagok, talaj és ritka baktériumfajok alkotják, és figyelemre méltó tulajdonsága, hogy képes folyamatosan megújulni. A Vág folyóból nyerik ki, és felhasználás előtt még legalább egy évig érlelni kell. Ezután kapja meg kékesfekete színét és krémes állagát. Négyszer lassabban hűl ki, mint a víz, és az alkalmazása során hőmérséklete 45°C. Szintén mozgásszervi megbetegedések kezelésére használják iszapfürdő és -pakolások formájában. Sokan dicsérik kedvező, megújító hatását a csigolyák közti porckorongok esetében is. A pöstyéni iszapmedence európai vonatkozásban is egyedülálló. Kivételes szépségű, szecessziós stílusú kupola alatt élvezhetik a gyógyulni vágyók a termálvíz és az iszap együttes hatását. Az ásványi anyagok tartalma olyan magas a medencében, hogy már 20 perc elteltével javulás figyelhető meg az anyagcsere-folyamatokban. Ezt követően a vendéget 20 percre törölközőbe bugyolálják, ezzel is elősegítve a további gyógyulási folyamatokat. Megfelelő csomagolásban a világ szinte minden tájára szállították a Winterek idejében a pöstyéni gyógyiszapot. A termálvíz az iszappal együtt képes kifejteni legjobb hatását, amelyet már a római korban is ismertek az itt állomásozó római légiók.

Az infanterista eredetileg gyalogos katonát jelent – és még valamit. Pöstyénbe főleg a mozgásszervi betegségekben szenvedők jártak, pl. azok, akik alig bírtak járni. Őket fuvarozták az infanteristák egy egyszemélyes, két keréken guruló kocsival, amit sehol máshol nem használtak, csak Pöstyénben.

A kocsik meg voltak számozva, mint manapság az autóbuszok. Zártak voltak, védték a beteget az időjárás viszontagságaitól, de az ablakon át, ha az utazó akart, kiláthatott. A kocsi belsejét népi hímzésekkel, szőnyegekkel tették csinosabbá. Általában ketten mozgatták a guruló „ülőhintót“: férj és feleség, vagy a nehéz nyári munkák idején, amikor a férfiak a határban dolgoztak: anya és fia. Az egyik húzta, a másik tolta. Az infanteristaként dolgozó pöstyéni és környékbeli tótok (ahogy a szlovákokat akkoriban nevezték) népviseletben, lábbeliben vagy mezítláb dolgoztak. Az infanteristák kb. 1940-ig működtek.

Eredetileg egy fahíd kötötte össze Pöstyént a Fürdőszigettel. Ezt az áradások rendszeresen megrongálták, folyton újjá kellett építeni. Winter Lajos ötlete volt, hogy egy masszív, modern hídra cseréljék.

1930 és 1933 között Emil Belluš (1899-1979) szlovák építész tervei szerint, a Vág folyó felett megépült Szlovákia leghosszabb fedett hídja, a Kolonnád híd (vagy Oszlopcsarnok híd, szlovákul Kolonádový most), amely védelmet biztosít az átkelőknek az időjárás szeszélyeitől. A hidat középen a Martin Benka (1888-1971) szlovák grafikus, festő és illusztrátor által tervezetett, népi motívumokat ábrázoló, maratott üvegképek választják el. Ezek másolatok. Az eredeti darabokat, hogy megóvják őket, a városi könyvtár tanácstermében helyezték el.

A híd két végén fedett üzlethelyiségek – kioszkok – is találhatóak. A hidat eredetileg gyalogos és autós forgalomra is tervezték. Manapság az autósok már nem használhatják. A város felőli végében áll a Mankótörő 1933-ban felavatott bronzszobra, Kühmayer Róbert (1883-1972) pozsonyi szobrász alkotása.

A hídnak ezen az oldalán a latin SALUBERRIMAE PISTINIENSIS THERMAE (Adam Trajan cseh költő versének címe, magyarul: Gyógyító pöstyéni fürdő) felirat, míg a Fürdősziget felőli részen a SURGE ET AMBULA (magyarul: Kelj fel és járj!) bibliai idézet olvasható. A Kolonnád hidat 1945-ben a visszavonuló német hadsereg jelentősen megrongálta. 1956-ban adták át újra a forgalomnak. Winter Lajos ülő bronzszobrát 2019-ben avatta fel a hídon a ProWinter Polgári Társulás (szlovákul Občianske združenie ProWinter).

Az első világháború idején rengeteg sebesült katona gyógyult Pöstyénben. A katonák számára igényelt liszt, zsír, hús stb. azonban rendszerint késve vagy egyáltalán nem érkezett meg. A fürdőt üzemeltető Winter Lajos és munkatársai kitalálták, hogy gazdálkodni fognak, és az általuk termesztett gabona megőrlésére malmot építtetnek, akkor nem kell a máshonnan rendelt lisztre várniuk.

A Magyar Általános Hitelbank által folyósított kölcsönből 1916-17-ben Alexander Bachrach építész és Harsányi Sándor gépészmérnök tervei alapján megépült a Rózsa-malom. Nevét Winter Ferenc (Lajos korán elhunyt bátyja) lányáról, Rózsáról kapta.

A malom homlokzatát és az épületet körülvevő kerítés oszlopait rózsa motívumok díszítették. Az építkezésen orosz, olasz és szerb fogoly katonák dolgoztak. A malmot a második világháború idején mint zsidó tulajdont a szlovák fasiszták próbálták meg kisajátítani, 1948 után pedig a kommunisták vették el a Winter családtól. Az épületben 2000-ben befejeződött a gyártás.

Sokáig kihasználatlanul állt, és az állaga is csak romlott. Nemrégiben felújították, modern lakásokat alakítottak ki benne.

Erzsébet magyar királyné, osztrák császárné (1837-1898), becenevén Sisi, fehér márvány mellszobrát 1902. augusztus 10-én avatták fel a pöstyéni Fürdőszigeten. Jankovics Gyula szobrász magyaros koronázási ruhájában ábrázolta a királynét.

A szobor ma nem az eredeti helyén, hanem az Irma fürdő előtt áll, az eredeti talapzat nélkül.

A szobor, melynek nekidőlve elalszik könyvünk főszereplője, 2019 óta található meg a Kolonnád híd egyik padján. Winter Lajos gyakran üldögélt a hídon található padokon, innen gyönyörködött a Fürdőszigetben, az innen látható strandban és a fürdőhöz tartozó szállodákban és parkban. Nagy szeretettel figyelte a gyógyulni vágyó emberek tömegét, akik gyalogosan haladtak át ezen a fedett hídon, melynek déli oldalára került bronzból készült szobra. Gyakran el is beszélgetett a turistákkal és a helyiekkel egyaránt.

Winter Lajos itt ülő pózban látható, kéztartása mintha azt fejezné ki, hogy egy jó beszélgetésre, vagy egy nyugodalmas elmélyedésre hívja az arra járót. A megnyerő mosolyú alak tekintete tele van reménnyel és bátorsággal, annak ellenére, hogy idős korában a kommunista rendszer nem tette lehetővé számára a belépést a Fürdőszigetre. A szobor felállítását a ProWinter polgári társulás tűzte ki célul. A társulás tagjai elkötelezettek abban, hogy feltárják, megismertessék és láthatóbbá tegyék főleg Winter Lajos tevékenységét és eredményeit. Mivel nem rendelkeztek azzal a pénzösszeggel, mely a szobor elkészítésének költségeit fedezte volna, gyűjtésbe kezdtek, melybe bármilyen nagyságú összeggel be lehetett szállni. A célösszeget 2016-ra sikerült elérniük, az adományozók neve megtalálható saját honlapjukon (prowinter.sk).

Ezt követően felkérték Roman Hrčka szobrászt az alkotás elkészítésére, melyet a nagyközönség előtt 2019 májusában lepleztek le. Rögtön nagyon népszerűvé vált a helyi lakosok és az ide látogatók körében.

2020-ban a szobor megrongálódott: a Kolonnád hidat felújító cég gondatlanul járt el a munkálatok során, így ideiglenesen el kellett távolítani eredeti helyéről. Helyrehozatala több hónapot vett igénybe, majd egy ideig az Irma Hotel előtt helyezték el ideiglenesen. A felújított hídon 2021 májusától látható ismét.

A budapesti Rónai Adolf 1894 óta bérelte a pöstyéni Kursalon éttermeit. Winter Lajos 1905-ben nem újította meg vele a bérleti szerződést, mert állandó nézeteltéréseik voltak. Mire Rónai, hogy Winternek konkurenciát csináljon, a Vág folyó város felőli partján, szemben a Kursalonnal, 1906 és 1907 között Adolf Oberländer (1867 – 1923) osztrák építésszel felépítetett egy gyönyörű új szállodát, amely a Grand Hotel Rónai nevet kapta.

Rónai nem tudta törleszteni a hitelt, amit a szálloda miatt vett fel. Winter Lajos kifizette a tartozást, így az épület az övé lett. Nem sokkal ezután lemondott a szálloda tulajdonjogáról, és azt vételáron eladta az Erdődy családnak, ő maga pedig bérlő maradt.

A gyógyszálló 1909-től a Grand Hotel Royal, később a Grand Hotel Slovan, majd a Slovan nevet viselte. 1985 óta nem üzemel, ettől az évtől műemléki védettség alatt áll. Ennek ellenére állapota folyamatosan romlik, szellemkastélyra hasonlít.

A híres cseh festő, aki szecessziós stílusban alkotott, 1929 és 1932 közt látogatta meg többször is a pöstyéni fürdőt. Lányával, Jaroslavával jártak ide, akinek nagyon jót tett az itteni gyógykezelés. Hálából a festő, akit számtalan festményt, plakátot, rajzot hagyott az utókorra, a fürdőnek ajándékozta „Légy üdvözölve, gyógyulás áldott forrása!” c. festményét, melyet hálából készített. 1932-ben leplezték le a képet a Thermia Palace hotelben, ahol az étkezőben kapott helyet. A kép egyik érdekessége, hogy ötszögű. A vásznon három női alak látható – két népviseletbe öltözött lány ajándékokat ad át egy karosszékben ülő hölgynek, aki valószínűleg az egészség forrását jelképezi. Az egyik alakban Mucha jó eséllyel saját lányát is megörökítette. A háttérben Moravány község és a Vág folyó látható.

További érdekessége a képnek, mint az a regényből is kiderül, hogy a festményt 2000-ben máig tisztázatlan körülmények között ellopták. Ismeretlen tolvajok fényes nappal, egy étkészletből származó késsel vágták ki a keretéből a 4 méter hosszú vásznat. A szállodát éppen felújították, így annak gyengébb őrzése-védése elősegítette a tettesek munkáját, bár így is kapkodva, sietve hajtották végre akciójukat. Ez a tett hatalmas felháborodást váltott ki, a nyomozásba bekapcsolódott az Interpol és a fürdő vendégei is – olyan képeslapokat küldtek szét a nagyvilágba, melyek a festményt ábrázolták, hogy ha az valahol felbukkanna, akkor értesítsék a rendőrséget. Ne felejtsük, ekkor még nem léteztek a közösségi hálózatok (a Facebook, tiktok és a többi), melyek manapság hatékony segítséget tudnak nyújtani egy-egy hasonló ügy felderítésének. A festmény 2004-ben került elő Brünnben, ahol a rendőrök két férfit tartóztattak le, akik 95.000 euróért próbálták meg eladni azt egy osztrák vásárlónak. Mivel az eltulajdonított vásznak fölcsavarták, azon több sérülés is keletkezett, amit a fürdő saját költségén helyrehozatott. A restaurálást Ján Hromada pöstyéni születésű szakember végezte el.

Mindaddig, míg el nem lopták, a képről úgy vélték, hogy egy fali festmény. Csak a szégyenteljes tett által vált nyilvánvalóvá, hogy vászonra festették, így megkerülésekor különösen óvatosan és szakszerűen kellett eljárni, hogy pontosan vissza lehessen illeszteni a keretébe. Jelenleg ismét a Thermia Palace hotelben látható 2006 óta és meglétére kamerák figyelnek. Annak ellenére, hogy elfogták a két férfit, akik megpróbálták eladni a képet, a valódi elkövető és az esetleges megrendelő személyazonosságára a mai napig nem derült fény. 2015-ben kapott ismét nagyobb sajtófigyelmet a festmény, amikor a Szlovák Posta egy olyan bélyeget bocsátott ki, melyen a festmény egy része látható. Ezt Ferko Horniak tervezte meg az eredeti képről készített felvételek alapján. A bélyeg bemutatását egy Alfons Mucha-kiállítással kötötték egybe, mely során a mester több képe is megtekinthetővé vált.

Mucha egyébként szintén ismeretségi viszonyban volt Winter Lajossal.

A három Winter-fiú közül ő a legfiatalabb (a legidősebbet Ferencnek hívták).

Lajos hívja őt haza olaszországi munkahelyéről, amikor a család nehéz helyzetbe kerül: Ferenc, aki a család ipolysági válallatait kezelte, fiatalon elhalálozik, amibe a Winter-apa lelkileg beleroppan. Lajos ekkor már Pöstyénben dolgozik a fürdő fejlesztésén, nem tud ennyi feladatot ellátni. Így születik meg a döntés, hogy Imrének haza kell jönnie, és segítenie kell a családi ügyek és üzletek intézésében. A művelt és a művészetekért rajongó fiú egész más természetű volt, mint Lajos. Eleinte nehéz szívvel hagyta ott munkahelyét Olaszországban, de később sokféle feladatot vállalt a fürdő fejlesztésében és jól kiegészítette Lajos gyakorlatiasabb természetét.

Imre felelt azért, hogy a fürdő vendégei a gyógykezelések mellett kulturális élményeket és más szórakozási lehetőségeket is kapjanak. Így teremtett alkalmat arra, hogy számos koncert, színielőadás, felolvasás tarkítsa a vendégek mindennapi programját. 1914-ben megnyitotta a pöstyéni golfpályát, melynek színvonaláról a kor angol sajtója is elismeréssel írt. A Fürdősziget így már nemcsak a rendezett sétányokkal, terebélyes fákkal és különleges bokrokkal-virágokkal várta a vendégeket, hanem igényesen kialakított sportolási lehetőséggel is. Nemzetközi golfversenyeket is rendeztek itt angol, német, skandináv és amerikai versenyzők részvételével. 1928-ban megalakul a Pöstyéni Múzeumi Társaság, melynek az elnöke Imre lett.

Több tárlat kínált érdekes tudnivalókat a régióról, annak élővilágáról, múltjáról, Pöstyénről és a fürdőzés kultúrájárál, illetve egyéb gyűjteményekben is elmélyedhettek az ide látogatók: kialakítottak egy emlékszobát M. R. Štefániknak és egy hagyományos parasztház is helyet kapott a gyűjteményben. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a múzeum falai közt helyet kapott egy teljes vályogház a berendezésével együtt, melybe szintén betekinthet a vendég. Számos szőttes, népviseleti darab és őskori lelet is megtalálható a múzeumban. Kedves, művelt és megnyerő modora miatt a fürdő magas rangú vendégei nagyon kedvelték Imre társaságát. Több nyelven beszélt (angolul, németül, olaszul és franciául is), így könnyen szót értett a külföldről érkező gyógyulni vagy kikapcsolódni vágyókkal. Rendkívül jó kapcsolatokat ápolt a kor nagyszerű képzőművészeivel, pl. Basch Árpáddal vagy Alfons Muchával, aki hálából a fürdőnek ajándékozta egyik képét (l. a regény egyik fejezete). Külföldi orvosokkal is összeköttetésben állt, ami által korszerűbb kezelési módokat tudott meghonosítani Pöstyénben. Winter Imre alakja Kai Zeisberg német író Pán Luna c. regényében (magyarul: Luna úr) az egyik főszereplő. 65 éves korában, a II. világháború közepén halt meg. Emléktáblát kapott az általa alapított múzeum falán, mely 2017 vette fel Winter Imre nevét (szlovákul: Balneologické múzeum Imricha Wintera), ami az egykori Kursalon épületében található.

A Fürdőszigeten álló, klasszicista stílusú Napóleon-fürdő három részből álló épületegyüttese a legrégebbi a pöstyéni fürdőépületek között.

Pöstyénfürdő tulajdonosa, a gróf Erdődy család eredetileg fából emelt fürdőházat a források fölé, amelyet később lebontottak. Helyére falazott épületek kerültek.

A Napóleon-fürdő U alakban elhelyezkedő földszintes fürdőházai mai formájukat 1821 és 1862 között nyerték el. Korábban „öreg fürdő“ volt a neve, a „Napóleon“ elnevezés csak reklámfogás. A fürdő bérlői, Winterék ragasztották rá 1923-ban, amikor a jól működő francia – csehszlovák politikai kapcsolatoknak köszönhetően divatba jött minden, ami francia. A Napóleon-fürdő épületei ma is az eredeti célt szolgálják.

Javában zajlott az első világháború, amikor 1917. ferbruár 2-án és 3-án sor került a három császár – I. Ferdinánd bolgár cár, II. Vilmos német császár és I. Károly osztrák császár (IV. Károly néven magyar király) – találkozójára a pöstyéni Thermia Hotelben. A nagymamája, Koháry Antónia személyében magyar felmenőkkel is rendelkező bolgár cárnak, Coburg Ferdinándnak birtokai is voltak a Felvidéken: övé volt pl. a szentantali (ma Svätý Anton) kastély.

A cár épp gyógykezelésen volt Pöstyénben, ezért került sor itt a három szövetséges uralkodó megbeszélésére. Ferdinánd a Thermia Hotelben lakott, annak első emeletén rendezte be a katonai parancsnokságát és saját postahivatalát. Károly császár civilben, vonattal érkezett, a pöstyéni állomásról lipicai lovak által húzott kocsin hajtatott a hotelbe.

A német császár másnap jött Pöstyénbe.

A három szövetséges uralkodó nem volt egy véleményen a háborút illetően. A tárgyalások közben futott be Bernstorff gróf, a Német Császárság amerikai nagykövetének telegramja, amelyben arról tudósított, hogy a washingtoni német nagykövetséget bezárták, és utazik haza. Ez a hír az USA és a Német Császárság közti diplomáciai kapcsolatok felmondását jelentette, és csak idő kérdése volt, Amerika mikor lép be a háborúba. II. Vilmos válaszlépésként elrendelte a korlátlan tengeralattjáró-háborút. A három császár találkozója ezzel meglehetősen gyorsan véget ért, Károly még aznap elutazott. Az uralkodók aláírták a hotel vendégkönyvét. A korabeli újságok nem írtak a rövidre sikeredett megbeszélésről, amely a történelemkönyvekből is kimaradt. Forrás: https://www.pnky.sk/novinky/traja-cisari-sa-stretli-v-piestanoch-presne-pred-sto-rokmi

Pöstyén más üdülőhelyekhez hasonlóan az első világháború kitörése után (1914) vendégek nélkül maradt, és a férfi alkalmazottak nagy része is bevonult katonának. A fürdő pangott az ürességtől. Winter Lajosnak mentő ötlete támadt: felajánlotta a fürdőt a hadseregnek, a háborús sebesültek számára, így mindenki jól járt.

1916-ban Hegedűs Ármin és Böhm Henrik tervei szerint a Fürdőszigeten, a forrásokra katonakórházat emeltek. A Pro Patria központi épületét sugár alakban fogják félkörbe az eredetileg húszágyas kórtermek. 500 beteg számára tervezték. A tisztek a Thermia Palace és a Grand Hotel Royalban kerültek elhelyezésre, a közkatonák pedig a Pro Patria (latin kifejezés, magyarul: a hazáért) kórházban részesültek gyógykezelésben. Winter Lajos önéletrajza szerint a háború végén már 4000 betegről gondoskodtak. Az Pro Patria épületegyüttest az elmúlt száz évben többször átépítették, de ma is az eredeti célt szolgálja.